Gyorssegítség

Orvosi ügyelet: 
+36 30 113 6733


(munkanapokon 16:00-08:00; hétvégén, munkaszüneti és ünnepnapokon 0:00 - 24:00)

Önkéntes tűzoltók: +36(30)528-5493

Polgárőrség: +36(30)466-1677

Közvilágítás:
Online hibabajelentő
Telefonon/üzenetrögzítő: +36(80)980-030

Víz- és csatornaszolgáltatás: (TRV Zrt. hibabejelentő): +36(80)205-157

Falugazdász: Horváth Judit +36(30)423-8594 ügyfélfogadási idő: hétfő 8:00-12:00, helyszíne: Sülysápi Polgármesteri Hivatal

Kerti avar égetése

A kerti avar égetése - az országos tiltó szabályozás értelmében - TILOS.



Szelektív hulladékgyűjtés

Házhoz menő csomagolási- és zöldhulladék 2024. évi szállítási rend:

Fenyőgyűjtés: január 12. és 26.

 

Házhoz menő csomagolási (szelektív) hulladékgyűjtési időpontok:

2024. január 5., 19. (pénteki napokon)

2024. február 2., 16. (pénteki napokon)

2024. március 1., 15., 29. (pénteki napokon)

2024. április 12., 26. (pénteki napokon)

2024. május 10., 24. (pénteki napokon)

2024. június 7., 21. (pénteki napokon)

2024. július 5.; 19. (pénteki napokon)

2024. augusztus 2., 16.; 30. (pénteki napokon)

2024. szeptember 13.; 27. (pénteki napokon)

2024. október 11.; 25. (pénteki napokon)

2024. november 8.; 22. (pénteki napokon)

2024. december 6.; 20. (pénteki napokon)

 

Házhoz menő zöldhulladék gyűjtés:

2024. január: -

2024. február: -

2024. március: -

2024. április 19. (pénteki napon)

2024. május 17., 31. (pénteki napokon)

2024. június 14., 28. (pénteki napokon)

2024. július 12.; 26. (pénteki napokon)

2024. augusztus 9.; 23. (pénteki napokon)

2024. szeptember 6.; 20. (pénteki napokon)

2024. október 4.; 18. (pénteki napokon)

2024. november 1. (pénteki napon)

2024. december: -

 

 

A DTKH részletes tájékoztatója ide kattintva érhető el.

 



Kereső



A település története

Sülysáp történeti forrásokban gazdag; sok lehetőséget kínál azoknak, akik szeretnének elmélyülni egy-egy kiszemelt község történelmében. Sajnos nem sokan voltak eddig, akik átfogó kutatást végeztek volna, még nem készült egy nagy összefoglaló mű, illetve a hely szűkössége miatt az alábbi írás is csak szemelvényeket tud bemutatni az olvasónak.

Sülysáp története ötvözi az eredetileg két különálló falu – Tápiósüly és Tápiósáp – történetét.

A Tápió-vidék már több mint hatezer éve lakott terület, az ősi kultúrák hagyatékai (mezőgazdasági szerszámok, bronzművesek, kovácsok művei, a leányvár) megtalálhatók Sülyben. A források szerint honfoglaló törzseink közül Tarján törzse telepedett le itt. Szent István korában már egy átlagos népsűrűségű terület.

A 13. században említik írásos források a mai Sülyáp korai elődjeinek nevét: három kisebb falu alakult ki egymástól nem messze: (Tápió) Sáp, (Tápió) Süly és Oszlár. Egyes források arra is utalnak, hogy Tápiósüly a

Oszlár a középkorban nagyobb falu volt, mint Süly és Sáp. Történelmében az első biztos dátum 1252, amikor IV. Béla Oszlár egy részét a Péterieknek, illetve a Margit-szigeti apácáknak adományozta. A XIV. században az Ákos nemzetség tulajdonában jegyzik, majd a következő évszázadban a Rozgonyiakhoz kerül. 1562-63-ban jövedelmező faluként tartják számon, de a falu a török és habsburg uralom alatt pusztulásnak indul. A Rozgonyi család 1848-ig birtokolja, pusztaként még a Haader család tulajdona lesz, de hamarosan teljesen elpusztul. Az egykoron virágzó patakparti település nyomai a múlt század elején még látszódtak, de ma már semmilyen műemlék nem található.

Tápiósápot már az 1200-as évek elején már említik írott források, de következő bő kétszáz évéről nagyon keveset tudunk. Tápiósülyt IV. Béla uralkodása alatt említik először, amikor – Oszlárral együtt – a Nyulak-szigeti apácáknak adományozta itteni birtokait. A Sülyi templom több korban épült: a 13. század közepén már volt temploma Sülynek, de ennek a templomnak a maradványaira 1498-ban Szűz Mária tiszteletére szentelt új templom épült, ez a mai templom, ami az évszázadok alatt többször átépült, de ma is híven őrzi gótikus stílusát.

A tatárjárás (1241-42) következtében az itt élő lakosság többsége elpusztul, vagy elmenekül, de a veszély elvonultával megkezdődik a népesség növekedése, a későbbi falvak és a jobbágyság kialakulása. Mivel Süly és Sáp a már a középkorban is jelentős kereskedelmi és hadi útvonal (a mai 31-es főút) mellett feküdt, a későbbiekben sokszor menekül majd még el a lakosság a rájuk törő idegen hadak pusztításának következtében. 

A XVI.-XVII. században nagy pusztítások érték e vidéket. 1526 és 1546 között még nem érik károk a két falut: az 1546-os összeírásokból még a hódítások előtti – középkori – gazdasági állapot rajzolódik ki. Elsőként a török vonulások következtében néptelenedett el majdnem teljesen Süly és Sáp. Tápiósüly egy időre pusztává is vált, ide nem tértek vissza azonnal az elmenekülni kényszerülő lakosok. Az 1570-es évektől kezdődik a népesség lassú visszaáramlása, 1576-ban, a jegyzékekben ismét szerepel a két falu.

A hamarosan, 1591-ben kirobbanó tizenötéves háború viszont sokkal nagyobb pusztulást hozott, a teljes vidék elnéptelenedését ereményezte. A háborút lezáró bécsi béke (1606) után újra benépesül Süly. Ebben nagy szerepe van az akkori földbirtokos Bosnyák Juditnak, aki különböző eszközökkel segítette a letelepedést. Sáp csupán az 1700-as évek elején nyeri vissza korábbi lakosságszámát.

Sülyben és Sápon a török hódoltság kiteljesedéséig, azaz a 16. század végéig követhetők biztosan nyomon a tősgyökeres helyi családok leszármazottai. A betelepülésekkor sok kisebbség, (főleg az Észak-Magyarország-i tótok) érkezik ide nagy számban, s nemsokára külön falurészt alakítanak ki maguknak, melynek nyomai a 20. sz. közepéig láthatók voltak.

Összegezve a hódoltság korát, megállapíthatjuk, hogy Pest megye az ország legfejletteb megyéjéből egy elmaradt, súlyát vesztett régió lett, s ez igaz legtöbb településére, így Sülyre és Sápra is.

A Rákóczi szabadságharcban kettészakadt megyében biztosan tudjuk, hogy a sápi birtokos, Sőtér Tamás generális kapitányként a fejedelem oldalán harcolt. Sokadjára fordult visszájára a települések fontos kereskedelmi és hadi út melletti elhelyezkedése, mert 1705 júliusában német és rácz csapatok megrohanták Kókát, Szecsőt, Sülyt és Sápot. Ismét pusztává váltak, s a helyzetet tovább rontotta egy pestis járvány. Az elnéptelenedés miatt elvadultak a földek.

Békés fejlődés csak az 1711-es szatmári béke után következhetett: az 1728-as összeírás jelenti lakottnak ismét a két falut, s megjelenik az első földesúri kúria.

A sülyi családok számának alakulása jól mutatja a pusztítás mértékét: 1696-ban 27 családot tartottak itt számon, majd 1703-ra megduplázódott a számuk (65), de a szabadságharc után (1715-ben) csupán 30 itt élő családról tudunk.

Tápiósápon 1716-ban épült a ma is fennálló kőtemplom. Sőtér Gábor generális építtette Szent István tiszteletére.

Ekkortájt a hízlalt marha a legfontosabb kiviteli cikk. A szentistváni, mendei, billei pusztákat bérelték a sülyiek legeltetésre. Mivel a XVI-XVII. sz.-ban nincs vásártartási joga a két falunak, a mezőgazdasági termékeket Gyöngyös, Jászberény, Cegléd és Nagykőrös vásáraiban értékesítették.

A XVIII. századig szalagtelkes, halmazos jellegű, utcás falu képe rajzolódik ki Sülyről a dokumentumok alapján, az 1808-as földkönyv megemlíti, hogy minden sülyi jobbágynak volt szérüskertje.

Az újratelepülés az 1750-es évekig tartott. Nagy szlovák kisebbségről települt a faluba (főleg Sápra), s ugyancsak jelentős zsidó közösségről is van tudomásunk, amiről a ma is megtalálható zsidó temető, valamint a múlt században átépített, majd lebontott zsinagóga maradványai tanúskodnak.

Az 1726-ban, Sülyben összeírt 84 jobbágyból 39 már 1700 előtt is itt lakott.

Tápiósáp 1700-as évekbeli virágzását az akkoriban épült temérdek műemlék bizonyítja: a Sőtérek kastélya, a Grassalkovich-ok vadászlaka, a Hevesy-kastély, szobrok, Kálvária-kápolna...

A 18. században földbőség jellemezte az itteni jobbágyokat: közepes földterület jutott nekik. Megjelentek a zsellériparosok: volt már kovács, mészáros, molnár és kocsmáros is. Az 1750-es évektől tudunk a működő majorsági gazdálkodásról, Sápon a Sőtér; Sülyben a Bosnyák családok voltak nagybirtokosok.

1848-ban az isaszegi csatába vonuló honvéd sereg Tápiósülyön és Tápiósápon keresztül haladt, amikor Petőfi Sándor is megszállt a Grassalkovichok vadászlakában. Ennek emlékét ma tábla őrzi a műemlék épület falán.

A benépesedéssel és a népesség növekedésével párhuzamosan beindul a céhesedés is, majd száz évvel később, 1872-ben eltörlik a céheket, helyettük úgynevezett ipartestületek jönnek létre itt is. Az 1890-es évek parasztmozgalmai közül az 1897-es aratósztrájkot érdemes kiemelnünk. Pest megyében hét község csatlakozott a tiltakozáshoz: követelték az aratórész 1/11-ről egy tizedre történő felemelését, valamint a robot megszüntetését. Mivel a sülyi 36 aratóhoz a sápiak is csatlakoztak, közös fellépésük sikerre vezetett.

Sáp és Süly környékén nem jöttek létre tanyák nagy számban, a törpebirtokosok száma igen megnövekedett. Az önálló parasztbirtokok létrejötte az 1850-es, 1860-as évekre tehető. Jellemzően fertályos (12 hold) és félfertályos földek voltak megművelve. 1910-ben nagybirtokról csupán Tápiósápon tudunk.

Az iparban féloldalas fejlődés alakult ki több történelmi tényező miatt. Míg Süly egy fontos kereskedelmi út mentén fekszik, addig Sáp zártabb, távolabb esik ettől az úttól. Ezt a féloldalas fejlődést tovább erősítette az 1882-ben átadott Kőbánya-Szolnok vasútvonal is, hiszen elsősorban Sülynek jelentett előnyt. A vasút ösztönzően hatott Tápiósüly iparára. 2 malomról tudunk a községben, 1910 után már bank is található a faluban, s említésre méltó az állomás mellett épült szálloda és vendéglő, melynek épülete ma is megtalálható.

Az 1880-as évek elején épült a Budapesti Honvéd Helyőrség katonai tábora a mai Szilvafasoron, mely az első világháborúig a honvédek száláshelyéül szolgált. Az első világháború alatt fogolytáborrá szervezték, az 1930-as években már a leventék kiképzőközpontja. 1942-től a zsidókat és a nemkívánatos személyeket hozták ide, majd innen munkaszolgálatra szállították őket tovább.

A szovjet hadsereg 1944. novemberében foglalta el a két falut, de nem telepedett meg, s hamarosan tovább is vonult. A nagybirtokokat itt is hamarosan – már decemberben - felosztották.

A két falu először 1950-ben egyesült Sülysáp néven, de a fennálló lakossági feszültség miatt négy évvel később szétvált, s 1970-ben egyesítették végérvényesen a két települést. (A közös közművek megépítése miatt mára teljesen egybeolvadt az egykori két különálló falu.)

A Termelőszövetkezet 1960-ban alakult meg, hamarosan jól működő mezőgazdasági munka alakult ki a növénytermesztés, állattenyésztés és egyes mellék üzemágak terén is.

Az 1952-ben a maglódi és a sülysápi ÁFÉSZ összeolvadásából alakult Alsó-Tápió menti ÁFÉSZ bonyolította teljes egészében a vonzáskörzet – Tápiósüly, Tápiósáp, Úri – gazdasági életét. Központi szerepét a közel 500 alkalmazott is mutatja. A termékekből jelentős mennyiséget exportáltak külföldre is (Franciaország, USA, Olaszország)

1972-ben új, korszerű épületbe költözött a tápiósülyi iskola (ma Móra Ferenc Általános Iskola), ami korábban több épületben működött.

1977-től 1988-ig a sülysápi tanácshoz csatolták Úri község tanácsát, így 11 évig a két község irányítását Sülysápról, a Közös Tanács végezte. A közös tanács közigazgatási területén közel tízezer ember élt akkor.

1990. október 8-án alakult Sülysáp Nagyközség Önkormányzata.

1991-ben adták át a tápiósülyi általános iskola tagiskolájának új épületét a szőlőstelepi részen, 1996-ban költözött új épületbe a korábban a Sőtér-kastélyban működő tápiósápi (ma Szent István) általános iskola.

 

Területfelhasználás, település szerkezet

A két település eltérő múltjából és fekvéséből adódó különbségek hatása a nagyközség szerkezetén is jól kivehető. Tápiósüly a főút menti szalagtelkes fésűs beépítésű település, újabb mellékutcákkal, Tápiósáp pedig az Alsó-Tápió sápi ágának két oldalán párhuzamos utcákkal, szalagtelkes elrendezéssel alakult ki. Látható, hogy a terület-felhasználást az Alsó-Tápió meder, a fő közlekedési úthálózat és a vasút határozza meg.

A belterület nagysága 555 ha, itt találhatók a fontosabb igazgatási, oktatási, művelődési, valamint egyéb ellátási intézmények, a legjelentősebb része azonban lakóterület. Ez rendkívül szabdalt a Tápió patak, valamint más domborzati adottságok következtében. Az 1960-as években Szőlősnyaralót belterületté nyilvánították, mely komoly fejlődésnek indult. Ez a településrész a község legújabb része, amit szabályos telekosztása és épületállománya is igazol.

A telkek nagysága, alakja jelentős mértékben függ a kialakítás méretétől. Míg a település történelmi magjaiban az oldalhatáron álló fésűs beépítés, addig az újabb részeken a szabadonálló családiházas beépítés a jellemző. A régi beépítésnél keskeny, hosszú, míg az új részeken normál méretű telkek vannak. Sajnos a községben sok a belvizes terület, melyek beépítése vízrendezés után javasolt lenne, de egyenlőre ezek meliorációja nem megoldott. A lakóterület-igényt tömbfeltárással, foghíjbeépítéssel, telekmegosztással és külterületi részek belterületi részbe való bevonásával lehet megoldani (szerencsére egyre nagyobb a telkek iránti igény, az utóbbi években 180 telek került értékesítésre).

Jellemzőek a nagytelkes lakóterületek, amelynek oka az, hogy a háztáji termelés lehetőségeinek az átlagosnál jobbak az adottságai. Sülysápon sajnos nem beszélhetünk meglévő, funkcionáló zöldfelületi rendszerről. Történelmileg kialakult hagyománya a díszkerteknek ezen a területen nem volt. Az itt élő és gazdálkodó szegény és középparaszti népességnek sem igénye, sem lehetősége nem volt nagyobb zöldfelületek kialakítására.

A vagyonosabb réteg képviselői közül néhányan abban az időben Tápiósápon éltek, itt a század elején négy kastély állott (Sőtér, Hevesi, Grassalkovich-vadászlak, Bognárkastély). Ezek közül a Sőtér kastély kertje máig megmaradt, értékes növényállományával kitűnik a település zöldfelületei közül. A kastélykerten kívül említést érdemel a Tápiósápi katolikus templom környezete, mely megfelelő műemléki környezetet nyújt az 1780-ban épült templom számára.

A külterületek nagysága 4112 ha. Lakott külterületek: Nagyoszlár, Cirokvölgy, Sűrűpuszta, Szecsői út, Kistelek, Sándorszállás, Jakabszállás. A területfelhasználást jelentősen befolyásolják az éghajlati, és talajadottságok, így az aránylag kevés csapadék és a homoktalajok kedvezőtlen tulajdonságai szabnak gátat a termelésnek.

1998-ban a terület 60 %-a szántó, 18 %-a rét, legelő, 10 % a kertészeti kultúrák aránya. Az erdősültség 17,3 % - ami az akkori országos átlagnak megfelelt. Az elmúlt 10 évben történt némi erdősítés az eróziós és deflációs területek védelmében. Az erdők fajösszetétele - főleg az akác, a fekete fenyő, a nyár, kevés tölgy a jellemző.

Az 1980-as években négy majorság tartozott Sülysáphoz: Nagyoszlár, Kisoszlár, a monori ÁG tehenészeti telepe és Sűrűpuszta. A rendszerváltással a földek nagy része magánkézbe került, így a pontos terület-felhasználás mai aránya nem ismert. Megszűntek az állami gazdaságok, feloszlott a termelő szövetkezet is. A kárpótlással, valamint a vagyonmegosztással magánkézbe került földek egy részét a tulajdonosok művelik, jelentős részét pedig (kb. 50 %-ot) az újonnan alakult Mezőgazdasági Szolgáltató Kisszövetkezet és a Mezőszolg Kft. bérli a földtulajdonosoktól (Sűrűpuszta is hozzá tartozik).

A tehenészeti telep megszűnt, helyén most a FA-CO Kft. működik, mely faanyagok feldolgozásával, illetve értékesítésével foglalkozik. Oszlárpusztán jelenleg magánlovarda működik. A nagyüzemi állattartás jelenleg nem jellemző tevékenység a településre, főleg háztáji tartásban nevel a lakosság sertést és baromfit. Fólia alatti zöldségtermesztéssel is foglalkoznak néhányan, de ezek szintén magánvállalkozók.

A külterületi részen helyezkedik el a Jászplasztik Kft. (egykori Unitechnika Szövetkezet), amely akkumulátorgyártással foglalkozik. A ‘80-as években adódtak problémák a nem megfelelő nagyságú védőterület miatt, de ezt mára a jelenlegi tulajdonos kiküszöbölte környezetvédelmi beruházások megvalósításával, erdősáv telepítésével, valamint azzal, hogy a környező telkeket megvásárolták. A védőterület nagysága így jelenleg 150 m, ami a szakhatósági követelményeknek megfelel.

1983-ban készült fejlesztési koncepció a szemételhelyezés megoldására egy Úri-Mende-Sülysáp által közösen használt szemétlerakó telepről. Ez azonban nem valósult meg, így Sülysáp maga oldotta meg a szilárd hulladék elhelyezését, a telep szakhatóságilag engedélyezett. A csatornamű megvalósítását a Tápió térségben 20 település közösen kívánja megoldani. A megalakult Első Tápió Térségi Csatornamű Kft-n belül, melynek Sülysáp Önkormányzata is tagja. Bízunk abban, hogy rövid időn belül a csatornamű megvalósul községünkben.

Demográfiai és foglalkoztatottsági jellemzők

A török hódoltság, a felszabadító háborúk, a kuruc szabadságharcainak pusztítása a két község periodikus elnéptelenedését okozta. Az 1728-as országos összeírás már újra lakottnak tekinti Tápiósülyt és Tápiósápot. A XX. században a község népességnövekedési tendenciája nem egyenletes, de általában jelentős mértékű növekedés a jellemző. Az 1960-as évekig 5-10 % körüli volt az évtizedenkénti népességnövekedés, majd 1960-70-ig 5,5-re és 1970-80-ig 0,3 %-ra csökkent le a tendencia. Ez a csökkenés a nagyarányú elvándorlással magyarázható.

A jelenlevő népesség számának alakulása

Sülysáp (év)
1960.
1970.
1980.
1997.
1999.
2000.
2001.
2002.
2003. 2004.
Lakosság (fõ)
6.603
6.988
6.948
7.166
7.332
7.417
7.572
7,798
7.807 7.880

 

A ‘90-es években a népesség száma jelentősen növekedett, bár ez nem a természetes szaporulat eredménye, nem a születésekből adódik (a halálozási arány kiegyenlítődik a születések számával), hanem a betelepülésnek köszönhető. Az egyre nagyobb mértékű deurbanizáció hatására egyre többen költöznek a fővárosból Sülysápra, valamint Erdélyből is települt be néhány család nagyközségünkbe.

A település ipari és mezőgazdasági jellegű. A lakosság nagyobb része helyben dolgozik, de az aktív keresők kb. 30 %-a elutazik a községből a munkahelyére.

A helyben foglalkoztatottak nagy része a ‘80-as években a termelőszövetkezetek melléküzemágaiban és a helyi ipari üzemekben dolgozott. A Termelőszövetkezet megszűnésével és a földek magánkézbe kerülésével lehetőség nyílt az egyéni gazdálkodóknak a termelésre és az újonnan alakult Mezőgazdasági Szolgáltató Kisszövetkezet (mely a földterület közel 50 %-át bérli a földtulajdonosoktól), jelentős mennyiségű munkaerőt foglalkoztat. Munkalehetőséget biztosítanak még a következő cégek: Ebm. Hungary Kft., Jász-Plasztik Kft., Darázs Kft., Fővárosi Gázművek Rt. Jelentős még a helyi szolgáltató ágazatban, valamint a közintézményekben dolgozók száma. A településen 360 kisvállalkozó van.

Demográfiai adatok


Település lakónépessége az év elején

1996. év
7086 fő
1997. év
7166 fő
1998. év
7255 fő
1999. év
7332 fő
2000. év
7417 fő
2001. év
7572 fő
2002. év
7798 fő
2003. év
7807 fő
2004. év
7880 fő

Lakosság életkor szerinti megoszlása (2004. évben)

0 - 17 év
1684 fő
18 - 59 év
4818 fő
60 év felett
1378 fő
ebből
 
20 - 30 év
1362 fő


Lakosság életkor szerinti megoszlása (2001. évben)

0 - 1 év
143 fő
2 - 3 év
297 fő
5 - 14 év
937 fő
15 - 18 év
409 fő
19 - 34 év
1849 fő
35 - 60 év
2694 fő
60 év felett
1243 fő



Település migrációs egyenlege (kizárólag az állandó népességet tekintve)

1995. év
153 őf
1996. év
76 fő
1997. év
96 fő
1998. év
73 fő
1999. év
120 fő
2000. év
35 fő
2001. év
94 fő
2002. év
268 fő



Területi jellemzők:

Sülysáp területe összesen: 4.750 ha
  belterület 555,5 ha
  külterület 4.112,3 ha
  zártkert 65,9 ha
  egyéb 778,3 ha



A területek művelési ág szerinti megoszlása:

szántó
2.470,6 ha
kert
13,1 ha
gyümölcsös
1,1 ha
szőlő
53,8 ha
gyep
523,4 ha
erdő
878,5 ha
nádas
0,9 ha
halastó
13,4 ha
egyéb
778,3 ha

 


Helyi közutak jellemzői:

 

Belterületi utak hossza: 49 km
szilárd burkolattal ellátott 21 km
egyéb burkolattal ellátott 22 km
kiépítetlen (földút) 6 km

 


Település lakásállománya:

  Magántulajdon
Önkormányzati tulajdon
1996. év
2477
15
1997. év
2507
15
1998. év
2537
15
1999. év
2560
15
2000. év            
2586
15
2001. év (I.félév)
2596
15

 


Településen jellemző lakásárak a Pest megyei Illetékhivatal adatai alapján 2002. évben

Lakóépületek:

családi ház ezer Ft/nm Öröklakás ezer Ft/nm
összkomfortos komfortos komf. nélk Összkomfortos Komfortos
70-90 50-70 20-40 - -

gépkocsitároló ezer Ft/nm

önálló épületben lakóházzal egybe épülve
15 20

lakótelek ezer Ft/nm

összközművel két közművel
1,5-2 1-1,5

Egyéb ingatlanok:

üdülő telek ezer Ft/nm üdülő épület ezer Ft/nm volt zártkert ezer Ft/nm

termőföld    ezer Ft/nm

tanya ezer Ft/nm
- - 0,3 0,020-0,040 -